Seinen Tod stirbt der Voll-bringende,
siegreich, um ringt
von Hoffenden und Gelobenden.
Nietzsche.

SZABÓ ERVIN
1877—1918

Még sokkal hevesebb a gyászunk a Szabó Ervinnek frissen hantolt sírja mellett, semhogy már ma felmérhetnénk a veszteség egész súlyát, melyet a Sors az ő kidőlésével reánk mért. A közel jövő feladata lesz méltó irodalmi emléket állítani az ő széleskörű és sokoldalú munkásságának, mely a tudósnak és az apostolnak, a szervezőnek és a népszerűsítőnek ritka szerencsés találkozása volt. Most csak néhány vonással kíséreljük meg tudományos és publicisztikai egyéniségének hevenyészett vázlatát megrajzolni.

Mint kutató a társadalmi élet egész szövevényét soha nem lankadó érdeklődéssel kísérte. Elsősorban Marx és Engels rendszere alapján állott (akiknek munkái közül többet kiadott magyar fordításban értékes és mélyreható jegyzetekkel kísérve), de mindig érezte általánosabb és egyetemesebb lélektani és szociológiai alapvetések szükségét. A társadalomtudományi világirodalmat kevesen ismerték olyan biztonsággal, mint ő. Olvass tovább »

Az uj század első esztendeiben egymást érték az államfők ellen elkövetett merényletek. Néhány kisérlet sikertelen maradt, de három államfő elleni merénylet halállal végződött. A merényleteket politikai elvakultság okozta, jobbára anarchisták nyultak tőrhöz, bombához, hogy gyilkoljanak. Ebben az időszakban a bombavető, államfők élete ellen törő anarchista minduntalan felbukkant a világvárosok forgatagában és az ünnepies összejövetelek, felvonulások alkalmával törtek a nyilvánosság előtt megjelenő államfők élete ellen. Csupán a szerb királygyilkosság kivétel, amelyet katonatisztek követtek el.

A Pesti Hirlap 1800 julius 30-án, hétfőn, akkor ritkán használt plakátbetükkel első oldalán kiáltja országgá a megdöbbentő hirt, amelyet elsőnek közölt:

AZ OLASZ KIRÁLYT MEGÖLTÉK.

Lapunk zártakor — reggeli 8 óra — kapjuk a távirati értesitést, hogy vasárnap este 10 órakor Umberto olaszt királyt Monzában, ahol a királyi család nyaral, megölték. A tettest elfogták. Olvass tovább »

Egyezerkilencszázhárom november 27-én olyan férfi költözött el az élők sorából, akinek élete és egyénisége valósággal átformáló hatással volt a megelőző évtizedek magyar életére. Meghalt Légrády Károly, a Pesti Hirlap alapitója, főszerkesztője és akik ott állottak koporsójánál, barátok, tisztelők, munkatársak, de akár ellenfelek is, csak azt állapithatták meg, hogy egy nagy és kivételes férfiegyéniség, a nemzeti munkának igazi bajnoka az, aki ime elvégezte földi hivatását, hogy örök nyugalomban folytassa azokat a nagy álmait, amelyeket sikerült itt a földön sorra megvalósítania.

Malomszegi Légrády Károly életének és munkásságának mulhatatlan jelentősége van az uj Magyarország kialakulásában. Minden időkben a sajtó volt az, amely a korszellemet irányitotta, amely, megértve az idők szavát, egyéni bélyeget nyomott arra a korra, amelynek krónikása. Annál nagyobb tehát Légrády Károly jelentősége az elmult félszázad magyar életében, mert hiszen ő volt az, aki azzal a merész és nagylendületü reformmal, amelyet annakidején, 1878-ban a Pesti Hirlap a magyar sajtóban jelentett, ugyszólván az egész magyar életet ráterelte az európai fejlődés végtelen távlatokat megnyitó utjára. Olvass tovább »

Johann Wolfgang Goethe, a német irodalom legnagyobb alakja, 1732 március 22-én halt meg Weimarban. Az 1932-es év német életét át fogja hatni a kétszáz év előtt elhunyt Goethére való visszaemlékezés. Nem lesz olyan falu Németországban, ahol ne rendeznének Goethe-ünnepet, de nem lesz olyan kulturország sem, amely szó nélkül haladna el Goethének felidézett szellem-alakja előtt.

Goethe a világirodalom legnagyobb összefogó elméje. Csak Shakespeare állitható melléje. De Shakespearebe, az emberbe nem látunk be. Alakja elvész a mithosba. Ezzel szemben Goethe élete a szó igazi értelmében vett nyitott könyv. Nyolcvanhárom évének jóformán minden napjáról beszámol az irodalom. Goethének vannak krónikásai, esztétikusai, irodalomtörténészei és szellemtörténészei. Minden nemzet irodalmában vannak külön Goethe-tudósok: az angol Lewestól az olasz Benedetto da Crocen át egészen a nemrég elköltözött dán Georg Brandesig, a legkiválóbb elmék fáradoztak azon, hogy megmagyarázzák Goethét, a szellemi életnek azt a csodálatos jelenségét. Amint Goethének megvolt a maga Faust-problémája, ugy az utókornak megvan a maga Goethe-problémája. Olvass tovább »

(Kőnig Gyula (Győr, 1849. december 16. – Budapest, 1913. április 8.) magyar matematikus.)

Gyászunk van, a magyar tudomány gyásza s a mi külön gyászunk. Kőnig Gyula meghalt. A magyar kultura legkiválobb oszlopos embereinek egyike dőlt sirjába halálával, a mely a váratlan csapás minden gyászával sujtott le. Nem egy pályája végere ért, munkáját befejezett aggastyánt teritett le ezuttal a halál, hanem egy munkája közepén élő, tevékenysége és rugalmassága virágában levő elmét, a mely szüntelenül működött, kutatott, vizsgálodott és szüntelenül termette gyümölcseit, nagy — talán az eddigieknél is nagyobb — eredményeket igérve. A veszteség kétszeres, nemcsak az élőnek örök eltávozását gyászoljuk, hanem a hozzá fűződött remények elsorvadását is. Olvass tovább »

(Hampel József (Pest, 1849. november 10. – Budapest, 1913. március 25.) magyar régész, egyetemi tanár, az MTA tagja.)

Fáradhatatlan, sokoldalú és maradandó becsű munkásságnak vetett időnek előtte véget a halál, mely márczius 25-én körünkből váratlanul elragadta Hampel Józsefet, a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségosztályának igazgatóját, a budapesti egyetemen a klasszika-archaeológia tanárát. Benne a magyar tudomány egyik legkiválóbb képviselőjét vesztette el, kinek híre hazánk határain messze túlterjedt; gyászunkban osztozik a külföld, melynek szakkörei jól ismerték és nagyrabecsülték az elhunytat, átvették és érdeme szerint értékelték kutatásainak gazdag eredményeit. Olvass tovább »

(Lengyel Béla (Körösladány, 1844. január 4. – Budapest, 1913. március 11.) vegyész, akadémikus, egyetemi tanár)

Mesterét és társát a magyar kémiai tudomány alapjainak megvetésében, Than Károlyt, ki után ő reá szállott a vezérszerep kémiai kutatásainkban és e fontosságban egyre gyarapodó tudomány egyetemi tanításában, alig egy-két év múlva követte a halálba Lengyel Béla is. Ők ketten voltak a mai magyar kémikus-nemzedék túlnyomó részének tanítói, tudományos és irodalmi munkásságukkal is példát adtak neki s most rövid időközben egymás után elköltöztek mind a ketten az életből, a munka teréről, átadva utódaiknak nemcsak a munkát, hanem az általuk alapított tudományos hagyomány méltó folytatásának kötelezettségét is. Olvass tovább »