A egész ország népét megrázta a hir 1900 május 1-én, hogy Munkácsy Mihály, a világhírű magyar festőművész, aki annyi dicsőséget szerzett a magyar névnek, meghalt 56 éves korában az endenichi elmegyógyintézetben, ahol már évek óta gyógykezelték. A képzőművészet Salvinijének nevezi az egykori Pesti Hírlap Munkácsyt, aki az emberi indulatokat arcjáték helyett vonalakkal és színfoltokkal ábrázolta.
Az esti órákban érkeztek a halálhirthozó sürgönyök, az elsőt Zsilinszky Mihály kultusz-államtitkár, Munkácsy rokona kapta. A távirat Bonnból jött és azt közölte, hogy a nagy festő az endenichi gyógyintézetben meghalt felesége karjai közt, aki reggel érkezett oda. Zsilinszky a miniszter távollétében másnap délelőttre értekezletet hivott egybe. Az értekezlet elhatározta, hogy Munkácsyt az ország halottjának tekinti és államköltségen temetik el. Zsilinszky délután Bonnba utazott. A Pesti Hírlap akkori száma részletesen ismerteti Munkácsy ifjúkorát, vándoréveit, első sikereit, nagyobb műveit és végzetes betegségét.
Munkácsy Mihály
(Saját festménye 1896-ból)
Munkácsy Mihály idegzetét — az egykori tudósítások szerint — a túlfeszített munka őrölte fel. Lázas izgalommal dolgozott, éjjel-nappal tervezte kompozícióit és ilyenkor nem pihent. Ifjúkori nyomora is hozzájárult ahhoz, hogy a súlyos baj elhatalmasodott rajta. Bár már gyógykezelte Chareot tanár, az Ecce homot betegen is mindenáron be akarta fejezni. 1896-ban jelentkezett a betegség, — április 19-én volt utoljára műtermében, — álmatlanság és fájdalom gyötörte. Nem tűrte a világosságot. De mégis, az Ecce homo bemutatására Budapestre jött. Útközben rosszul is lett és ágynak esett. Családja Budapestről előbb Baden-Badenbe, majd kolpachi kastélyába vitette Munkácsyt, aki itt jobban lett kissé, de fejgörcse és álmatlansága nem maradt el. Október 10-én a Rajna melletti Godesbergbe vitték, hol 1897 január 1-én kitört rajta a krízis. Délelőtt 10-től éjfélig sirógörcsök gyötörték, amelyek három napon át ismétlődtek. Február 4-én sürgönyözték aztán világgá a szomorú hirt, hogy Munkácsy elméje elborult. Rárohant komornyikjára és orvosára, majd rettentő erővel torkonragadva, fojtogatni kezdte őket.
Az endenichi gyógyintézet, ahol Munkácsy meghalt.
Az első emeleti sarokablak volt Munkácsy szobájának ablaka.
— Segítség! Segítség! — kiáltoztak ezek, de nem tudtak kiszabadulni karjai közül. Ekkor berohant két ápoló és azután négyen megfékezték: Az orvosok később megállapították, hogy agyát és hátgerincét támadta meg a betegség…
Munkácsy a halottas ágyon
Halála hírére gyászolt az egész ország, az országgyűlés és a főváros, amelynek díszpolgára volt. A király a kabinetiroda utján részvétét fejezte ki. Mig itthon országos bizottság vezetésével készültek a temetésre, Zsilinszky államtitkár Bonnban intézkedett a holttest hazaszállítása iránt. Május 5-én délelőtt 10 óra 25 percker indult el a vonat a holttesttel, külön engedéllyel gyorsvonathoz csatolt kocsiban. Bonnból Budapestig, természetesen személykocsiban az özvegy, Munkácsy Emil, a festő öccse, Munkácsy Sándor mérnök, Alexis Brassours ügyvéd, Munkácsyné rokona, Zsilinszky államtitkár és Odenthal Antal, Munkácsy kedvenc komornyikja kisérte a koporsót.
Munkácsy ravatala a Műcsarnokban
A gyorsvonat május 6-án délután 2 órakor érkezett meg a Keletire, ahol azonban hivatalosan senki sem fogadta az érkezőket, csak Zsilinszky felesége, három felnőtt leánya, meg a veje, akik gyászfátyolos bokrétát adtak át az özvegynek. A lepecsételt utolsó kocsiban pihent a koporsó. Délután 3 órakor átvitték a kocsit a nyugati teherpályaudvarra, ahol estig őrizték.
A Katafalk a Műcsarnok előtt
Virágerdő alatt feküdt kettős koporsóban a nagy halott, selyemmel párnázott ólomkoporsóban, amelyet vert ezüstszínű díszítésekkel ékített tölgyfakoporsó fogadott magába. Munkácsy Mihály frakkban, kezében kis ezüstfeszülettel, nyugodott a kettős koporsóban.
Munkácsy temetése
Este 10 órakor feketébe öltözött képzőművészek érkeztek, kezükben fáklyák. Mikor a gyászkocsira tették a koporsót, kigyúltak a fáklyák és lángoló sorfal vette körül a halottat. A művészek közt ott voltak: Fadrusz János, Kernstock Károly, Roskovics Ignác, Poll Hugó, László Fülöp (aki Párizsból jött haza a temetésre) és más kiváló mesterek. A menet a holdvilágos estén elindult a Podmaniczky-utcai kapun át, majd a Teréz-köruton és az Andrássy-uton keresztül a Műcsarnokba kisérte a koporsót, amelyet itt a szoborcsarnokban tettek ravatalra. Négy sor gyertya, kétoldalt egy-egy sor kandeláber égett, a háttérben nagy ezüst kereszt fénylett. A lépcsőket ellepték a koszorúk. Az ősz Telepy Károly festőművész, a Műcsarnok igazgatója fogadta az özvegyet, aki sokszor a mester vállára borult… Másnap megindult a zarándoklás Munkácsy ravatalához. Gazdag és szegény, felnőtt és gyermek egyaránt elzarándokolt ide, hogy lássa a világhíres magyar festőművész holttestét.
Május 9-én temették el Munkácsy Mihályt nagy gyászpompával. Egy órakor bezárták a ravatalos termet, ahol csakhamar gyülekeztek a közéleti előkelőségek. Jöttek a helyőrség tisztjei. A képviselők Perczel Dezső elnök vezetésével érkeztek, a kormány tagjai: Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Cseh Ervin, Plósz Sándor miniszterek. A gyászoló rokonok, a Rökk, Koós és Hoffmann-családok tagjai. Herceg Lobkovitz Rudolf hadtestparancsnok. Légrády Károly, Polónyi Géza, Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő és mindenki, aki akkor Magyarországon számított. Félnégy órakor bevonult a papság és zenével kisért gyászének után Dessewffy Sándor, az ősz Csanádi püspök nagy segédlettel beszentelte a koporsót. Ezután Wlassics kultuszminiszter mondott beszédet és letette a kormány koszorúját. A filharmonikusok Wagner-gyászindulót játszottak, majd Berzeviczy Albert beszélt a Képzőművészeti Társulat, Hock János a Nemzeti Szalon és Jendramik Jenő a Képzőművészek Egyesülete nevében. A Hunyadi László-gyászinduló után a diszhintóra vitték a nemzeti trikolorba takart koporsót, a Himnusz hangjai mellett. Háromnegyed ötkor az ezredkürtös jelére megindult a gyászmenet. A lovasrendőrök nyitották meg a menetet, amelynek élén a művész-növendékek haladtak. Utánuk a honvédzenekar, majd a koszoruskocsi következett. Négy herold Dürer-féle gyászkosztümben aranyozott póznákon koszorúkat vitt, ezután három lovas haladt. A lovak feketében, a lovasok középkori poroszlók kámzsás öltözékében. A harsonások után a gyászdalt éneklő operaházi énekkar, majd a papság lépdelt. Most jött a gyászkocsi, amelyet nyolc fekete ló vont. A gyászhintót középkori olasz stílusúra alakították, a koporsón gyászfátyollal borított pálma, borostyán-tulipán. A kocsi előtt festőművészek viszik a sírkeresztet. A kocsi után az órdemjeles vánkost viszik, ezután a családtagok, az előkelőségek és a közönség hosszú sora következett. Katonazenekar és a lovasrendőrszakasz zárta be a menetet, amely az Andrássy-uton, Körúton, Kerepesi-uton át ment a temetőbe. Ujabb szertartás után Telepy Károly búcsúszavaival váltak el a gyászolók a díszsírhelyre temetett Munkácsy Mihálytól.
Munkácsy sírja a kerepesi-uti temetőben.
(1900-ban készült felvétel)
Nagyjaink halála 