Johann Wolfgang Goethe, a német irodalom legnagyobb alakja, 1732 március 22-én halt meg Weimarban. Az 1932-es év német életét át fogja hatni a kétszáz év előtt elhunyt Goethére való visszaemlékezés. Nem lesz olyan falu Németországban, ahol ne rendeznének Goethe-ünnepet, de nem lesz olyan kulturország sem, amely szó nélkül haladna el Goethének felidézett szellem-alakja előtt.

Goethe a világirodalom legnagyobb összefogó elméje. Csak Shakespeare állitható melléje. De Shakespearebe, az emberbe nem látunk be. Alakja elvész a mithosba. Ezzel szemben Goethe élete a szó igazi értelmében vett nyitott könyv. Nyolcvanhárom évének jóformán minden napjáról beszámol az irodalom. Goethének vannak krónikásai, esztétikusai, irodalomtörténészei és szellemtörténészei. Minden nemzet irodalmában vannak külön Goethe-tudósok: az angol Lewestól az olasz Benedetto da Crocen át egészen a nemrég elköltözött dán Georg Brandesig, a legkiválóbb elmék fáradoztak azon, hogy megmagyarázzák Goethét, a szellemi életnek azt a csodálatos jelenségét. Amint Goethének megvolt a maga Faust-problémája, ugy az utókornak megvan a maga Goethe-problémája.

Edmond Helmer Goethe-szobra
Edmond Helmer Goethe-szobra

Goethét tiszteletben nem zavarja meg semmilyen nemzeti féltékenység. A franciák, amikor Gounod varázsos Faust-zenéjét hallgatják, kevésbé a német szö-vegkönyviróra gondolnak, mint inkább arra a férfiúra, akiről — amikor Erfurtban találkoztak — Napoleon elragadtatással jelentette ki: C’est l’homme! Ez aztán az ember! Goethe is viszonozta ezt a hódolatot, mert ő nem Európa ostorát látta Napoleonban, hanem művelődésének megvédelmezőjét a szláv barbársággal szemben.

Goethe a világirodalomé. Találóan mondták róla, hogy Goethe stilusa német-francia-angol-görög-római-perzsa. Nagyjában igy van. Goethe a német talajból nőtt ki, de maga teremtette meg őseit.

Goethe hálószobája
Goethe hálószobája

Goethe szellemóriás voltát Brandes jellemezte legjobban e szavakkal:

— A szellemvilágban Goethe olyan, mint a Csendes-Oceán a földi vizek közt. A Békés vagy Csendes Óceán egyszersmind a legnagyobb és legmélyebb tenger. Valóságban csak egy csekély része csendes. Északon és délen szelek és orkánok korbácsolják fel; vannak örvényei, meleg és hideg áramlatai. Sőt vannak földrengéshullámai is, amilyeneket nem ismer más ilyen nagy viz. Ez mondható Goethére is, a modern idők legnagyobb és legmélyebb teremtő szellemére. Az ő életében és élete művében is van egy csendes zóna, ami azonban azután következik, az békés is, viharos is; tele van hideg és meleg áramlatokkal, örvényekkel, sőt földrengéshullámokkal.

Goethe dolgozószobája
Goethe dolgozószobája

Goethe eredetileg jogásznak készült, — ügyvédi oklevelet is szerzett, — de a jog kevésbé érdekelte. A Lipcsében és Strassburgban töltött egyetemi évek azonban számos lelki élménnyel jártak, amelyekből remekművek virágoztak ki később, igy Charlotte Buff iránt érzett boldogtalan szerelméből Werther keservei cimü regénye, mely nagy hatással volt. a magyar irodalomra. Goethe Frankfurtban ügyvéd, Weimarban — hová Károly Ágost herceg meghivására költözik — miniszter. Ez időben irja Iphigéniáját, majd Wilhelm Meistert, amelyből a Mignon opera szövegkönyve lesz. Ekkor már bejárta volt Olaszországot, honnan viszszatérvén, megismerkedett és forró barátságot kötött a Jenában tanárkodó Schillerrel. 1793-ban irta Reinecke Fuchs cimü szatirikus állatéposzát, a humor és jókedv e klaszszikus forrását. 1807-ben fejezte be Faust első részét. Közben minden széppel és joval foglalkozott, még optikával is a szinekről irt müvében. Intendánsa volt a weimari szinháznak és miniszterelnöki minőségében döntőleg folyt be a kis Weimar-hercegség sorsába. Külső életében csak sikerben volt része, lelki harcokon átment ő is bőségesen. Tavasza viharokkal tele ragyogás volt, nyara gyümölcsérlelő forróság. Milyen volt ősze? Minthogy amúgy is Goethe halála évfordulójáról van szó, élete utolsó szakáról mondjunk el néhány szót, a megrázkódtatások, szomoruságok, de még ezek közt is az alkotások korszakáról.

Goethe Weimarban él. A legnagyobb tisztelet veszi körül. Hivatalos állásairól már mindről lemondott; már nem államminiszter s a szinháznak sem intendánsa. Mindez különben is csak teher volt neki. Nyugodtan kiván az irodalomnak élni, hiszen lelke tele van fel nem dolgozott gondolatokkal. Csakhogy nagy ára van ennek a nyugalomnak, amely sokszor egyértelmü azzal, hogy az ember „sirok szélén keseregve áll”. Hol van Schiller, a lánglelkü ifju és legjobb barát? Hol van Karl August. weimari nagyherceg és Louise nagyhercegnő, akikkel élete működése összeforrott. Elköltöztek a barátok és ellenfelek. Hosszu életet adott az ég plátói barátnőjének, Steinné asszonynak, annak a hölgynek, aki előtt Goethe minden gondolatát kitárta, 1827-ben azonban ő is eltávozott. A régi bizalmas viszony amúgy is sokat veszitett melegségéből, amikor Goethe Christiane Vulpius személyében egy régi szerelmét feleségként hozta a házhoz. Sajnos, Christiane nem tudott felemelkedni szellemóriás urához. Fiukra, Augustra, az apa minden büszkeségével nézett Goethe, de öröme nem volt benne.

Goethe szülőháza
Goethe szülőháza

1830-ban August is meghalt. Goethét rendkivül megviselte fia halála. August rossz fiu volt, gyakorlati dolgokban azonban mégis hasznos tudott lenni. Goethének most, amikor már nyolcvanéves is elmult, házi dolgokkal kellett foglalkoznia: kulcsokat magánál tartani, élelmiszert beszerezni, cselédeket fogadni. Keservesen panaszkodik naplójában: ha megszabadulnék ettől a tehertől, komoly dolgokhoz láthatnék. — A komoly dolog Faust befejezése volt.

Az 1832. év telét elég jól állta. Márciusban azonban tüdőgyulladást kapott. Betegágyán Schillert emlegette; utolsó óráiban szinte beszélgetett vele. Március 22-én csendben, fájdalom nélkül végleg elszenderedett. Sohasem szerette a sötétséget. Utolsó szavaival is azt kivánta, hogy nyissák ki az ablaktáblákat, hogy igy több világosság áradjon a szobába. Ezt az egyszerű kivánságát a kegyelet csakhamar jelképies tartalommal töltötte meg. Igy szokás idézni Goethe utolsó mondásaként a Mehr Licht! szavakat.

Az ifjú Werther szenvedéseinek első kiadása, 1774-ből -- Die Leiden des jungen Werthers . Erster Theil. Leipzig, in der Weygandschen Buchhandlung. 1774.
Az ifjú Werther szenvedéseinek első kiadása, 1774-ből
Die Leiden des jungen Werthers . Erster Theil. Leipzig, in der Weygandschen Buchhandlung. 1774.

Másnap hüséges titkára, Eckermann megtekintette patrónusát. „Hátán feküdt, — irja — mintha csak aludnék”. Magasztosan nemes arcvonásain mélységes béke és határozottság ültek. Hatalmas homloka szinte gondolkozni látszott. Meztelen testére — hogy lehetőleg soká frissen tartsák — fehér ágylepedőt csavartak és körülrakták nagy jégdarabokkal. Frigyes szétnyitotta előttem a lepedőt. Én elbámultam testének isteni pompáján. Tökéletes ember feküdt előttem a maga nagy szépségében. Elragadtatásom néhány pillanatra feledtette velem, hogy a halhatatlan lélek elhagyta már ezt a hüvelyt is. Kezemet szivére tettem. Teljes csendesség mindenütt. Elfordultam, hogy megindulhassanak visszafojtott könnyeim…”

(Forrás: A Pesti Hirlap 1932 évi Nagy Naptára. Légrády Testvérek, Budapest, 125-127. o.)
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s